Ha az előző bejegyzésben Imiről volt szó, a logikai fonal megtartása érdekében ez is Belőle indul ki.
ÉN: Mielőtt tovább megyünk, lenne egy kérdésem...
IMI: Kit érdekel a kérdésed? Nem azért jársz ide, hogy megtanulj gitározni.
MÁS: Akkor miért?
IMI: Hát, hogy hülyüljünk, meg ellegyünk, meg ilyenek. Mit gondolsz, kinek jó a vizsga? (zeneelméleti és gyakorlati cucc – a szerk.)
MÁS: Nem tudom.
IMI: Kinek jó a vizsga? (itt rám mutat)
MÁS: Ákosnak? Minden vizsga Ákosnak jó?
ÉN: Így van, mert minden vizsga után kapok egy összeget a bankszámlámra. (Majd Imire nézek) De ezt nem akartam előtte (másra mutatok) mondani.
Amit nem mondtam el, hogy nem csak a gitár-vizsga jó nekem. Legyen az akár egyetemi, akár főiskolai, az nekem tejel (a sajátjaim is); mert az Artisjusnál levédettem a „vizsga” szót. A „vizsga” szó kimondása +5 forintot jelent nekem, ami hosszú távon igen jó; már csak, ha azt nézzük, hogy átlagban egy napon 4.653.273-szor hangzik el a szó. Ez egy nap nekem 23.266.365 HUF. Az Artisjus félévente tejel (gy.k. évente kétszer). Viszont az anyagiakról nem szeretek publikusan beszélni. Mindenesetre fellendülést várok, ha külföldre megyek, mert addigra megtanulom a „vizsga” szót angolul.
Valakiket érdekel