Pár napja az ajtómra költözött egy szöcske. Ennek ellenére nem zavart, pedig valahányszor bezártam az ajtót, mást is láttam magamon kívül. Elneveztem Lajosnak, mert a nővérem macskáját így hívják, és mióta elköltöztem, Lajos is megszűnt nekem. Ám ez a szöcske napok óta ott volt, így volt egy saját Lajosom. Mialatt ezt írom, rájöttem, hogy nővéremnek mennyivel jobb Lajost megemlíteni, mint nekem. Mivel nővérem nő. Na mindegy, leakartam fényképezni, hogy lássátok, mennyire vidám arca volt. Látszott rajta, hogy boldog, én meg ki vagyok, hogy mások boldogságába szóljak bele?

Aznap szóltam Iminek, hogy nem megyek órára (nem a szöcske miatt)

ÉN (telefonon): Szervusz Imi bácsi! Ma nem fogok órára menni, méghozzá azért nem egészen pontosan, mert nem.

IMI: Ez viszont egy nyomós és teljesen elfogadható érv.

ÉN: Igen, reméltem, hogy te megértesz!

IMI: Teljesen!

Az ok igazából az volt, hogy a kislemezünk elkészítéséhez le kellett csekkolnom a basszusgitárosunkat; utána pedig moziba kellett mennem, hogy szórakozzak. Pfej!

Bánatomra az Acélembert néztük meg és nem a Man of Steel-t. Mivel bennevolt a kis Kal-el, így számomra teljesen mást jelentett az a képzavar, amit később a boltban tapasztaltam. Nem tudom, mit keresett egy szappan az energiaitalok között, de aztán eszembe jutott, hogy vélhetően egy hatalmas átverés, hogy S-man a Krypton bolygóról származik, mert nem, hanem nyilván kiskorában egy taurinnal töltött babaszappannal mosdatták; a bőre egyszerűen felszívta az energiát és voila!

Majd mikor jöttem haza, szomorúan láttam, hogy a szöcske eltűnt! Én nem tudom, miért utált meg hirtelen. Nem volt viszonyom másik szöcskével, és a ház sarkában tanyázó pókok sem adnak okot félelemre.