A mai nap egy példa volt arra nekem, hogy miért van értelme élni. Alapból szeretek olyan emberekkel beszélni, akik azon a szellemi szinten vannak, mint én; de ma kettő ilyen is volt.
Az első ember(nek nevezhető) az egyik orvosom. Róla már írtam, de hogy ne kelljen visszakeresni a sok-sok bejegyzésemben (én mindenre gondolok), Ő az akupunktúrás kezelőm. Mivel többször is eltűnik a kezelés alatt, ezért elvittem magammal Salinger Catcher in the Rye c. könyvét. Erről később, először az előszobában mikor köszöntünk, megkérdezte, hogy „Mi van Veled?” Mondom semmi. „Akkor gyere!”
ÉN: És ha azt mondom, hogy valami?
Ő: Akkor is.
A szobában mondtam, hogy történt egy kis probléma, mert szétszóródtak a táskámban a tűk, de összeszedtem (milyen ügyes vagyok)
Ő: Ja! Amikor azt mondtad, „kis probléma”, azt hittem, megöltél valakit.
ÉN: Neeem, az normális, azt meg se említem.
Ő: Mióta utoljára itt voltál, vannak új terveid?
ÉN: Miért, az nem elég, hogy a világ ura leszek?
Ő: De, csak ezért lépéseket kell tenni: pl. tudja valaki rajtad kívül, hogy a világ ura vagy?
ÉN: Na, igaz, erre nem gondoltam.
Ő: Tudod, vannak elzárt helyek, ahol többen azt mondják, hogy a világ urai.
ÉN: Az lehet, viszont én úgy leszek a világ ura, hogy szabadon vagyok. Azért ez előny!
Később előszedtem a könyvet, és mondtam, hogy ez magyarul „Zabhegyező”.
Ő: Hm...a rye mit jelent?
ÉN: Én úgy tudom, hogy rozs.
Ő: És a catcher jelent valamit „elkapón” kívül?
ÉN: Tudtommal nem...illetve szlengben van egy nem túl P.C. jelentése. Olyan emberekre használják, akik a saját neműkhöz vonzódnak.
Ő: Tehát „Buzik a rozsban”. És ezt olvasod? Most kimegyek, de erről még beszélünk, mert aggaszt, hogy ezt olvasod.
Majd kiment, én meg olvastam, illetve egy magyarázaton gondolkodtam. Mikor visszajött, elkérte a könyvet, beleolvasott, és az első szó, amit észrevett, az az „aranyér”.
Ő: Ezt magyarázd meg nekem, ha nem buzikról van szó, akkor miért van az első oldalon az „aranyér”?
Visszakaptam a könyvet, és azon gondolkodtam, hogy hol a fenében van „aranyér”. Mint kiderült, a haemorrhage-re gondolt, ami nálam „agyvérzés”. Ekkor leült.
Ő: Na, ez a különbség, én nem vagyok normális, és így sokkal jobb élni.
Majd kiment. Én meg nem tudtam olvasni, amíg vissza nem jött, mert a világon semmivel nem lehet jobban megbántani engem, mint hogyha valaki azt mondja, hogy normális vagyok. Komolyan, ha egy csaj visszautasít, az max. abban a pillanatban rossz, de egy alvás, és túl vagyok rajta. De ha valaki normálisnak hív, vagy gondol, az már hetek kérdése, és esetleg sok nyugtatóé.
A másik emberrel délután volt esedékes a találkozásom. Mivel nem akarom megsérteni a személyiségi jogait, ezért itt a továbbiakban „a törvény embere” lesz. 2-re beszéltük meg az Astoriánál, és 2-kor ott voltunk mindketten.
ÉN: Te meg minek vagy ilyen pontos?
A TÖRVÉNY EMBERE: 2 óra 1 perc van...
Bementünk étkezni egy étterembe, és az a probléma, hogy olyan időszakomat élem, mikor egy „majdnem megfázás” után vagyok. Ez azt jelenti, hogy néha folyékony az arcom. Na most, a törvény embere néha egészen vicces (jó, nem annyira, mint én, de azért közel van), és volt egy alkalom, mikor mondott valamit, és vagy 5 percig röhögtem. És a röhögés kapcsolatban van az orrommal, ráadásul ablaknál voltunk. Takartam az arcom, amíg meg nem oldottam a problémát, mert egyrészt a törvény embere mondta, hogy undorító; másrészt meg mint írtam, ablaknál ültünk, tehát az amúgy korrektnek mondható külsőm értéke több százaléknyit csökkent. Utána lassan ettem, mikor a törvény embere percekkel hamarabb végzett, és rám várt. Mikor dumáltam, megjegyezte, hogy
A TÖRVÉNY EMBERE: Túl sokat dumálsz.
ÉN: Azért...nem mindenkinek van lehetősége Csekő Ákost hallgatni.
A TÖRVÉNY EMBERE: Én örülnék neki azért, ha nekem se lenne.
Majd elmentünk egy helyre Zuglóban, ahol a házban valaki tévesen bedobott a postaládába egy más ember hivatalos bírósági levelét. A törvény embere először megijedt, majd közölte, hogy az illető nem is itt lakik, úgyhogy kidobja. Majd elmondta, hogyha valaki a behívó ellenére sem jelenik meg a tárgyaláson, az alapból a vádlott hibája. Ezt a törvény embere túl nyugodtan mondta, és kidobja; nekem bűzlött. Úgyhogy megvártam, amíg gondosan visszateszi a levelet, lezárja a borítékot, majd mikor a lakásban máshol volt, én kivettem a levelet, mert kíváncsi voltam egy ilyen értesítésre. Persze a törvény embere átvert, mert csak valami eljárás haladásáról küldtek értesítőt, és az illető nem megjelenése nem hátráltat semmit. Tehát nem történik semmi, ha kidobja. Megnyugodtam. A törvény embere túldramatizálta a dolgot, és rosszallóan meg is jegyeztem, hogy átvert. Ezért mikor elindultunk, direkt nem szálltam fel a buszra, hogy jól elkéssen. Jól keresztbe tettem ezzel, érzem.
Aztán az Örs Vezér terén, mikor a korlátot használva közlekedtem a lépcsőn, velem szembe jött egy nő, aki szintén a korlátot használva közlekedett a lépcsőn. Nagylelkűen elengedtem, és a maradék pár fokot már nélküle tettem meg. Felérve a törvény embere persze röhögött:
A TÖRVÉNY EMBERE: Igen, kíváncsi voltam, ki lesz lelkileg a gyengébb, és elengedi a másikat; sejtettem, hogy te leszel az.
ÉN: Tévedsz, pont, hogy én voltam az erősebb, nekem nem kellett korlát.
Viszonyítás kérdése az egész.
Valakiket érdekel