Ma vizsgáztam hangtanból (bár az eredmények alapján kellett volna az „is” szó); és vizsga után kitették a megoldásokat. Azt megvártam egy szaktársammal. Nekem érdekes volt úgy várni az eredményekre, hogy körülöttem az emberek 90%-a izgult. Már-már lelkiismeret-furdalásom volt, de a szerencsém az esetben, hogy ugye nincs lelkem. Sokan izgultak, mintha az életük múlna az eredményen, de jobban belegondolva, ebben semmi túlzás nincs, mert valakiknek tényleg az élete (mármint a jövőbeni) múlik rajta. Én abban a luxus helyzetben vagyok, hogy az élet más területén már bizonyítottam, így teljesen irreleváns számomra az eredmény a jövőm szempotjából. Olyan tárgyakat veszek fel, amik érdekelnek, és amíg megtehetem, mert szerencsére akkor is életben maradnék, ha mennem kéne az egyetemről. Vizsgára azért mentem, mert ha elkezdtem egy tárgyat, be is szeretném fejezni. A „hangtan” olvastán páran felkaphatják a fejüket, hogy engem ez érdekel – biztos beteg vagyok. Nos, egy bölcsész vagyok, aki a rock zenében tervezi a jövőjét. Ez annyira szokatlan, hogy szerintem semmin nem érdemes meglepődni. A hangtan (és társa, a mondattan)
hasznát az alábbi beszélgetés jól mutatja:
ÉN: Még vizsgázol?
SZAKTÁRS: Igen.
ÉN: Miből?
SZAKTÁRS: Majd magyar szintakszis.
ÉN: Az nem gond, hogy a hangtan miatt ugye bevágtad az angol nyelvtant, és az tök más, mint a magyar? Nem kevered?
SZAKTÁRS: Nem. Igazából van egy szintakszis rész, ahol kifejezetten hasznos más nyelvtannal összehasonlítani...már ha a „szintakszis” és a „hasznos” szót lehet egy mondatban használni.
Később:
ÉN: Aki az anglisztikára felvételt nyert, az elvileg tud angolul, nem?
SZAKTÁRS: Igen.
ÉN: Akkor ennek miért van létjogosultsága? (és rámutatok egy cetlire, ami „ANGOLTANÍTÁS” címszó alatt létezik.)
Erre eszembe jutott egy videó, amit meg is osztok. Egy német nyelvoktatást reklámozó cucc, szerintem elég jó, ha esetleg valaki még nem látta (pedig elég régi):
Valakiket érdekel