Tudom én, hogy ez nem egy profi munka, mivel nem is ez a célom, és nem tervezek vele komolyan foglalkozni. Azért csináltam, mert egy rokonomnak megmutattam volna, hogy milyen verseket veszünk. Ám ezek természetesen angolok, és ő nem tud angolul. Beírtam a Google-be ezt a verset, de magyarul nem találtam. Gondoltam, miért ne, majd lefordítom. Csak úgy, szórakozásból, és ezt a célt, remélem, elértem.

Jonathan Swift

Egy városi zápor leírása

 A Description of a City Shower

Figyelmes alakok tán látják a jövőt

(Biztos igazzal) jelentik az esőt:

A gondos macska behúzza a karmát

És nem kergeti tovább a farkát.

Éjjel hazaérve Téged a csap

Kétszeres bűze vadul orron csap.

Ha bölcs leszel, ne menj ki a házból;

Egy borért egy kocsi túl sokat számol.

A záport a magjaid is megérzik,

És a gyomrod riadtan éhezik.

A szomszéd Dulman egy kávéházban lézeng;

A lépéről és az esőről mereng.

                Délről, mintha szárnyakkal repdesne,

Sötét felhő jön, ami leesne.

Több nedvet szívott, mint amit kéne,

Iszákos módján a földre téve.

Fürge Susan a göncét menti meg

Gyorsan, mielőtt az eső csepereg

Mintha egy lotyó kezelésbe venne,

Aki munka nélkül tisztább lenne:

Repülsz Istenekkel; forogsz, ennyi

A nő pedig csak mondja, hogy mennyi.

Nincs tisztaság, csak egyenlőtlen harc,

De a szél segítségével szebb az arc,

Mely fúj, és benne erőszakos kéj,

Olyan ez, mint mikor leszáll az éj.

Ah! Hol lel a költő segítséget,

Ha átvette már a nedvességet?

A mocsok átjárta a kabátját,

És érzi az eső kavarását.

                Már annyira zuhog, hogy az káros,

Az ég elől menekül a város.

A hölgyek a boltokba repkednek,

De végül persze semmit nem vesznek.

A jogász a csatornába bújik,

Jogosan hiszi, hogy majd elmúlik.

A helyi varrónő gyorsan elfut,

Mert a ruhája szakadt sorsra jut.

Sok különböző ember egyfelé tart,

A bajban egymásnak nyújtják a kart.

A politikus sem másnak mutat:

Féltve fogják a parókájukat.

Egy nő pedig csak magában morog,

Mert az eső felette ott kopog,

Az ereszről jön a hangos lárma,

Vásárolna pedig akár már ma.

Tehát mikor Tróját érte a csel,

A görögöket a ’ló rejte el.

(Aztán ők úgy, mint a mai emberek,

Végül hasznát vették minden cselnek)

Laokoón jött a fegyverében,

Minden hős reszketett félelmében.

                Végül minden házból ömlik a víz,

Ezzel igazán megnőtt a belvíz;

Szagról, és mocsokról ismerhető:

Az adott folyó mely utcából jő.

Már mindenfelől jön az áradat,

És minden faluból jön pár adat.

Majd egy ponton az egész összeért,

Közös erővel zúdult le ezért.

Mindenki látta a hentes dolgát,

Akár az állatok kivert fogát,

Halottakat nem tart semmilyen gát.